Személy az intézményben

posted in: Egyéb | 0

„Mert önmagunk értékelése önértéket tételez fel; és oly személyben, aki igaz értéke tudatában
van, vagy nincsen büszkeség, vagy igaz és nemes büszkeség él benne. Hasonlóképpen, az
önmegvetés önnön alantasságunkat vagy fogyatékos voltunkat tételezi fel; s lehet vagy jogos
szerénység, vagy jogosulatlan alázat. Ám annyi bizonyos, hogy bárki legyen is büszke, valamire
kell büszkének lennie.”
(Lord Shaftesbury)

Egy társadalom szervezettségével összefüggésben épülnek ki azok a rendszerbe foglalt
intézményei, amelyek a társadalmi működés akadálymentességét és folyamatosságát
hivatottak biztosítani. Azonban az intézményi szándék éppen ellene hat az egyéni
kezdeményezőkészségnek és felelősségvállalásnak, mert amely ügy megkapja a maga
intézményét, azt a társadalom tagjai, a személyek saját felelősségi körükből kivontnak,
illetőleg lényegében „elintézettnek” tekintik. Az intézmények pedig nagy általánosságban
igyekezetüket nem kis részben szokták volt arra fordítani, hogy minimumra szorítsák
aktivitásukat a felelősségre vonhatóság határain. Ez azután gyakran üt vissza a konkrét
megoldások terén, lerontva a hatékonyságot azokon a pontokon, ahol nem ritkán a kívánt
eredmény még egyéni találékonyságot is igényelne.

Van azonban bármely ország intézményi rendszerének egy jelentős tagja, amelyiknél talán
nem elvárt, de mindenképpen remélt, hogy az intézményi működés sem az egyéni
találékonyságot, sem a felelősségvállalást nem öli ki, s minden aktivitás a hozzá illő
gondossággal kerül kifejtésre. Ez az intézmény pedig az egészségügy. És az uralkodóvá váló
modellhez képest, melyben a finanszírozási szempont már felülírja a gyógyítási koncepciót,
egészségügyünk maradékából még mindig sok kiemelkedő példáról lehet hallani, amelyek
egyetlen motivációja már csak a személy lelkiismerete. Egy ilyen történet vette kezdetét még
1975-ben, amikor Katona Ferenc professzor megbízást kapott saját kutatási eredményeinek
felhasználásával egy új kórházi osztály alapítására.

Katona Ferenc professzor kutatása gyermekek fejlődésneurológiai problémáira fókuszált, s
az idő tájt nemcsak úttörőnek számított, de tárgyában mindannyiunk érintett. – Mert a
betegségek elleni küzdelem általában közügy, de amikor egy kisgyermek, esetleg egy
csecsemő betegségéről van szó – a szív meghasad. – Ugyan ki tudna érzéketlenül elmenni
egy újszülött mellett, aki képtelen légzését és nyelését koordinálni?

Az akkor alapított osztály fordulatos történeteket követően ma már a Szent Margit Kórház
Fejlődésneurológiai Osztályaként működik, és még mindig az eredeti elhivatottsággal vállal
felelősséget az egész ország területén a kóros idegrendszeri fejlődéssel születettekért.

A régi szellem jelenlétének legújabb eredményeként könyvelhető el annak a 61 742
US$ értékű műszernek a beszerzése, ami akár állami, akár informális kapcsolatokon keresztül
lehetetlen lett volna. A műszerre azonban a munka minőségi emeléséhez – amin bizony az
egészségügyben életek múlnak – szükség volt, és ez a közösség addig kereste a megoldást,
míg október 26-án az új diagnosztikai eszköz átadásra került, és azóta már munkába fogva
látja el feladatát: szemmozgás alapján, csecsemőkortól diagnosztizál idegrendszeri
rendellenességeket, amivel bizonyos betegségek korai feltárása ad lehetőséget akár azok
teljes gyógyítására is.

Bátran nevezhetjük ezt az eredményt „sikernek”. Sőt, örömteli lenne, ha általában a
társadalomban az ilyen eredmények lennének sikernek nevezve.
– Mi kell ehhez?
– Lelkiismeret, találékonyság, kitartás. Csupa olyan tulajdonság, ami nem az intézményben,
hanem a személyben van meg.

Azután persze kell még hozzá szakmai kompetencia, a felmerült igény fontosságának
közérthető demonstrációs készsége, és kétségtelenül szükség van azokra, akik megfelelő
érzékenységgel és nem utolsósorban megvalósítási potenciállal rendelkeznek az üggyel
kapcsolatban. Itt minden összeállt. A kopogás jó ajtón hangzott fel, a Rotary Club Budapest-
Sasad szervezeténél, ahol nagyon pontosan megértették a feladat súlyát, és ha saját erőből
nem is tudtak teljes eredményt szolgáltatni, a társszervezetekkel összefogva az álom
megvalósulhatott.

Az eszköz átvételekor beszédében köszönetet mond dr. Berényi Marianne osztályvezető főorvos, az
orvostudományok kandidátusa
Együttműködés és Siker
Ilyen az, ha az ember nem alkatrésszé válik egy intézményben, hanem személy marad

A képek forrása: https://rotary-club-budapest-sasad.hu/gyermekszem-figyelo-projekt/

– Országh –

A női dimenzió | II. évfolyam 3. szám | 2022/Ősz