Látogatás a Rotary Club Dresden-Canaletto-nál

Tudósítás, videó és képek a látogatás a Rotary Club Dresden-Canaletto-nál eseményről

Első nap este

A Zánkai Rotary Fesztiválon való részvételük után meghívást kaptunk a Rotary Club Dresden-Canaletto-tól a varázslatos Drezdai Adventi Vásárra. A közel 600 éve megrendezésre kerülő vásár nagy hagyományokkal rendelkezik a kézműves termékek kínálatában. Mindenki megtalálja a megfelelő ajándékot, a művészien elkészített mesefigurák, dísztárgyak, a helyi jellegzetesség, a stollenek és más édességek, enni és innivalók között.

A gyerekeket mókás mesefigurák szórakoztatják, a harapnivaló Mézeskalácsház itt élő valóság és még vonatozni is lehet a törpékkel. A felnőttek megkóstolhatják a tájjellegű bockwurstot és forralt bort, ahogy mi is tettük. A magunkkal vitt két cserediákunk mellé a forgatagból perceken belül előkerült egy kolumbiai cserediák bizonyítandó, hogy a rotaristák bárhol a világon megtalálják egymást.

Második nap délelőtt

Másnap délelőtt látogatást tettünk az 1710-ben alapított Meisseni Porcelán Manufaktúrában. Erős Ágost szász választófejedelem 1708-ban kérte meg Johann Friedrich Böttgert, hogy állítsa neki elő a porcelánt, a „fehér aranyat”, mert akkoriban vészesen kiürült az államkincstár. Ez persze nem akadályozta meg, hogy később börtönbe zárassa, amikor Böttger később ezzel hencegett. A porcelán elnevezés szerintük az olasz porcellino-ból ered, ami kis malacot jelent és annak rózsaszínes bőrére utal, mivel kezdetben még nem sikerült fehér porcelánt előállítani.

A manufaktúrában ma is lábbal hajtott korongokon készülnek a forgástestekből álló csodás darabok. A szobormodelleket feldarabolják, egyes részeit külön-külön bemintázzák, öntik, majd az így elkészített részeket ismét összeállítják szoborrá. Japánból orgonasípokat rendeltek, de készülnek nagyméretű állatfigurák is. Kézzel festik, és sokszor aranyozással díszítik a szigorúan titkos recept alapján előállított porcelánt, amely égetéskor 16 %-ot zsugorodik. Külön katalógus van a hamisító cégekről, amelyben felfedeztük a Herendi Porcelán Manufaktúrát is.

Megtudtuk, hogy a kedvelt “hagymaminta” tulajdonképpen gránátalma, hogy az 1926-ban készült, elefántra emlékeztető furcsa állat a korabeli széntüzelés miatt repedezett meg és az ormánya azért emlékeztet egy tusolóra, mert a készítők akkoriban még nem láttak elefántot közelről.

Ebédünket a Meisseni múzeum éttermében fogyasztottuk el természetesen meisseni porcelánból, ahol még a keresztbetett virsli és a kávé tejszínhabjára szórt fahéj is a keresztbetett kardokat mintázó meisseni porcelánjegyre emlékeztetett.

Második nap délután

A gyönyörű kisvárosban tett séta során kiderült, hogy az impozáns Tanácsházát 500 évvel ezelőtt építették a 2000 lakosú település polgárai. Pincéjében snapsz és süti volt a menü, majd felkapaszkodtunk a golyónyomokkal tarkított 800 éves gótikus Meisseni Székesegyházhoz. Az oldalbejárat melletti oltárt holland festő képei díszítik, az oromdíszek, szobrok a korabeli kőfaragók művészetét dicsérik.

Este a Rotary Club Dresden-Canaletto elnöke, Stefan Heinemann dr. hárfa-pozan koncerttel, vacsorával fogadott bennünket a házában. Ennek a fényképe mellesleg, a 100 legszebb modern német épületről szóló kiadvány borítóját díszíti.

A Rotary Club Dresden-Canaletto által szervezett fogadáson – Kercsmár András meghívására – részt vett barátja, Sonnhard Lungfiel PDG és neje. Az Elbára néző panoráma ablakokkal, beugró dolgozó szobával, kandallóval, könyvtárral felszerelt házban simán elfért az 50-60 fős vendégsereg. Ajándékként a magyar történelem jeles alakjaival díszített érméket, magyar bort és beiglit vittünk magunkkal. Elnök úrnak és a klubnak adtuk át először a RC Budapest-Sasad alapítójának, a nemrégiben elhunyt Bitt Helmutnak az emlékére alapított díjat.

Harmadik nap délelőtt

Harmadnap látogatást tettünk az egyik klubtag, Elisabeth Kreutzkamm-Aumüller akkreditációval, kitüntetésekkel, oklevelekkel elhalmozott Dresdner Backhaus-ában, amely többek között a német hadseregnek is szállít reggelente péksüteményeket. A feladatunk az volt, hogy mindenki saját maga készítse el a saját ünnepi stollenjét (kb. gyümölcskenyér).

Megtudtuk, hogy a 20 kg stollen-alapanyag többek között 5 kg vajat, lisztet, marcipánt, kandiscukrot, egy maréknyi ismeretlen összetevőt és 10 kg mazsolát tartalmaz és hogy a stollent szeretettel kell gyúrni, formázni. A végén fel kell vágni a tetején, hogy az 50 perces sütés alatt kellően átsülhessen. A kisült és megjelölt stollenünkből az égett mazsolaszemeket simogatva ki kellett piszkálni, majd profi csomagolásban mindenki hazavihette a magáét. Megjegyzésünk: „a stollen jobb üzletnek látszik, mint a meisseni porcelán, ami 16 %-ot zsugorodik égetés közben, míg a stollen meg növekszik.

Harmadik nap délután

Szabadidőnkben sorbanálltunk a Zwingerben az Alte Meister képtárhoz, ahol elsőként a drezdai klub névadója, Canaletto velencei képeivel találtuk magunkat szembe, aki csak később települt át Drezdába festeni. A képtár leghíresebb festménye mindenesetre Raffaello Santi: Sixtusi Madonnája, de azért van ott Rubens, Rembrandt, Tiziano is bőven. Lucas Cranachtól is sok kép látható a 15. század végéről, a 16. század elejéről.

Ötvös mester lévén Drezdában számomra kötelező program elzarándokolni a Grünes Gewölbe-be. Az Erős Ágost uralma alatt és folyamatos megrendelései következtében kiteljesedett ötvösművészet örökbecsű példányaival lehet itt találkozni. A különféle drágakövek, mint a rubin, zafír, smaragd, a malachit, lápisz lazuli, hegyikristály, heliotróp, a korallágak, az elefántcsont, a lábasfejű Nautilus háza, a kókuszdió faragott héja művészi felhasználása során gyönyörű arany, ezüst ékszerek, dísztárgyak sora jött létre. Leghíresebb talán Johann Melchior Dinglinger udvari ékszerész munkája, „A Nagymogul udvara”, gyémántokkal, színes drágakövekkel, szoborzománccal díszítve.

Van itt egy másik világritkaság is, a szász koronaékszerek része, amelyet a világ legnagyobb zöld, csiszolt gyémántja, a 41 karátos Grüne Dresden díszít.

Esti levezető szórakozásként egy kis „curlingezést” terveztek be nekünk, ahol német-magyar vegyes csapatok mérkőztek meg egymással a drezdai jégpályán. A „Zielwasser”-ként használt forralt bor is hozzásegített, hogy remekül érezzük magunkat.

A vacsora a szomszédos, rönkfából épített Winterhütte-ben már csak a hab volt a tortán. Az igazi téli hangulatban még mikulással is találkoztunk. Persze vacsora közben jutott idő az együttműködés folytatásának a megbeszélésére, a május végi 25 éves charterünkre való meghívásra is.

Takács József PP
RC Budapest-Sasad

Az oldalba ágyazott videó lejátszása a képre kattintással történik!

A nagyfelbontású változat és a letöltés, a jobb felső sarokban található nyílra kattintással, új ablakban érhető el.